k

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kálmánháza település nevében szeretettel köszöntöm Önt!

Kálmánháza 1894 lelkes község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Nyírség nyugati részén. A megyeszékhelytől 14 kilométerre délnyugatra fekvő településtől északra halad el az M3-as autópálya. Nyíregyháza irányából a Hajdúnánás felé vezető összekötő úton közelíthetjük meg.

A település látnivalói közül templomait kell elsősorban megemlítenem. A községben négy felekezet a római katolikus, a görög katolikus, az evangélikus és a református is jelen van. A szállás- és vendéglátóhelyek a falusi turizmus nyújtotta pihenési lehetőségek kedvelőit várják.

Bízom abban, hogy a honlapunk hozzájárul ahhoz, hogy a településünkről tájékozódhasson. Amennyiben felkeltettük érdeklődését, úgy kérem, látogasson el hozzánk, ismerkedjen meg településünkkel, az itt élő emberekkel.

Kellemes időtöltést és jó böngészést kívánok!

Urszuly Sándorné
Polgármesterintr2
intr2

Kálmánháza község 1949-ben alakult, az Újfehértóhoz tartozó tanyákból. 1952-ben Nyíregyházához tartozó tirpák bokor-tanyák és Újfehértóhoz tartozó további tanyák egyesülésével. Az első letelepedőket még 1775-ben Beck Pál hozta a vidékre az itt elterülő kétezer holdas földbirtokára. Akkoriban 15-20 család gazdálkodott a környéken. A korra jellemző cselédkunyhók bogárra emlékeztető távlati képe miatt Bogárházának nevezték akkoriban a települést. A birtokot Beck Pál veje gróf Degenfeld Imre örökölte, majd fia Gusztáv lett a tulajdonos. Gusztáv 1896-ban bekövetkezett halála után fia Imre örökölte meg Bogárházát. 1907-ben Bogárháza nevét Kálmánházára változtatták mivel gróf Degenfeld Imre birtokában lévő földterület parcellázását Kralovánszky Kálmán ügyvéd irányította. Kralovánszky Kálmán a birtok gazdatisztje volt a névadó, aki a terület nagy részét 1904-től 1907-ig felparcellázta és a szegények közt felosztotta. Tulajdonképpen ezután indult el a mai Kálmánháza kialakulása. Új telepesek érkeztek Balsa, Tímár és Buj községekből valamint Borsod és Heves megyéből is. 1947-ben több családot telepítettek ide Szlovákiából, egyidejűleg innen is elmentek családok.

A falu szerkezete hasonlóan a többi új alapítású településhez szabályos, több külterületű tanyája van, legnagyobb Petőfi-tag, mely tovább fejlesztésre kijelölt településrész. Lakosai túlnyomórészt mezőgazdaságból tartották fenn magukat illetve a környező városokban találtak megélhetést. 1949-ig közigazgatásilag Újfehértóhoz tartozott. 1950-től önálló községgé alakult, ma is önálló település. Nagy utat tett meg az utóbbi száz évben, kiépültek és folyamatosan újulnak meg közművei és intézményei. Nemrégiben megépült autópálya kapcsolata pedig vonzóbbá teheti a vállalkozások számára is.

Kivonat az ajándékozási okiratból: „Alulírott gróf Tisza Kálmán csegődi lakos nagybirtokos, az 1908 évi június hó 26.-án kelt adásvételi szerződéssel, gróf Degenfeld S. Imre Urtól az ő bogárházi újabban Puszta-Kálmánházi (újfehértói) birtokából egyes ingatlanokat vásároltam meg. Ezen ingatlanok közül már korábban kelt ajándékozási okirataim szerint, nagyobb területeket ajándékoztam Újfehértó község közösségének, részben iskola és tanítói lak, részben pedig községi dűlőutak céljaira, mely ajándékozott ingatlanok az óta az újfehértói 2554. sz. számú tkvi. betétből már lejegyeztettek.

Kálmánházát Kralovánszky Kálmán ügyvéd nevéről nevezték el, aki egy kétemeletes uradalmi magtárt templommá alakítatott. A harangtornyot 1906-ban építették, ezt a tornyon lévő évszám is mutatta. Az ügyvéd az első világháború alatt elszegényedett, így az épületet nem adta ingyen, sőt az addigi követelését növelte. A követelését a hívek nem tudták teljesíteni, érseki segítség nélkül. A templom több mint egy évtizedig zárva volt, csak egy asszony harangozott naponta háromszor. /Soós Imre: Az egri egyházmegyei plébániák történetének áttekintése. Bp. 1985/